Ἐπὶ τριάντα πέντε ἔτη ἡ Α.Θ.Π. ὁ Οἰκουμενικὸς Πατριάρχης σηκώνει μὲ πίστη καὶ ὑπομονὴ τὸν Σταυρὸ τῆς Μεγάλης τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησίας. Ἀγωνίζεται γιὰ τὴν ἑνότητα, καλλιεργεῖ τὴν εἰρήνη, ἀγκαλιάζει μὲ πατρικὴ στοργὴ τὸν ἄνθρωπο καὶ ὑπενθυμίζει στὸν κόσμο τὴν ἱερότητα τῆς δημιουργίας. Πίσω ἀπὸ κάθε προσπάθειά του διακρίνεται ἡ καρδία τοῦ ποιμένος ποὺ ἔμαθε νὰ μετατρέπει τὴν ἀγωνία σὲ προσευχὴ καὶ τὴν εὐθύνη σὲ ἀγάπη. Ὡς ἄνθρωποι ἀναγνωρίζομε τοὺς κόπους του ἀλλὰ τὰ βάρη ποὺ καθημερινὰ φέρει γνωρίζει μόνον ὁ Θεός. Ἡ σιωπηλὴ προσευχή του σὲ κάθε περίσταση ξεπερνᾷ σέ δύναμη κάθε ἠχηρὸ λόγο καὶ ἀποφέρει πλούσιες δωρεές, εὐκλεεῖς καρποὺς τῆς θερμῆς πίστεως στὸν Πανάγαθο Θεό.
Στὸ πρόσωπό του τὸ Γένος μας ἀναγνωρίζει τὴ ζωντανὴ συνέχεια τῆς ἱστορίας του, τὴ μνήμη τῶν πατέρων του καὶ τὴν ἐλπίδα τοῦ μέλλοντός του. Ἀπὸ τὴν ταπεινὴ ἕδρα τοῦ Φαναρίου ὁ Πατριάρχης ἀπευθύνεται δυνατὰ σὲ ὅλη τὴν Οἰκουμένη. Σηκώνει εὐθύνες ποὺ ξεπερνοῦν τὸ προσωπικό του μέτρο, γιὰ νὰ κηρύξει τὴν Ἀλήθεια. Κλείνει μέσα στὴν καρδία του τὸν πόνο, τὶς πληγές, τὴν πίστη καὶ τὴν προσδοκία τῆς Ρωμιοσύνης. Ἡ παρουσία του στὴν Πόλη γίνεται συνεχὴς καὶ ἀκατάλυτη μαρτυρία ὑπομονῆς καὶ ἀναστάσιμης ἐλπίδας. Ἐκείνοι ποὺ παραμένουν πιστοὶ στὴν ἱερὰ παρακαταθήκη καὶ στὴ σεπτὴ μορφὴ τοῦ Πατριάρχου, μὲ παράδειγμα τὴν πίστη, τὴ μνήμη καὶ τὴ θυσιαστικὴ ἀγάπη, διασώζουν τὴν ψυχὴ τοῦ Γένους.
Ὁ Ποιμενάρχης, οἱ Θεοφιλέστατοι Ἐπίσκοποι, ὁ Ἱερὸς Κλῆρος, οἱ Μοναστικὲς Ἀδελφότητες, ὁ πιστὸς Λαὸς τῆς ἐν Αὐστρίᾳ καὶ Οὑγγαρίᾳ κληρουχίας τοῦ Οἰκουμενικοῦ Πατριαρχείου, μὲ υἱικὴ ἀγάπη καὶ βαθιὰ εὐγνωμοσύνη ζητοῦμε σήμερα τὴν εὐλογία τοῦ Πατριάρχου μας.
Παναγιώτατε,
Σᾶς εὐχαριστοῦμε ἰδιαίτερα γιὰ τὴν πατρικὴ μέριμνα πρὸς ὅλους ἐμᾶς, γιὰ τὴν ἐμπιστοσύνη, τὴ στήριξη καὶ τὴν ἀγάπη μὲ τὴν ὁποία μᾶς περιβάλλετε· γιὰ τὰ φτερὰ ποὺ μᾶς δίδετε, γιὰ νὰ μποροῦμε νὰ πετοῦμε μὲ ἐλευθερία, εὐθύνη καὶ ἐμπιστοσύνη στὴ Χάρη τοῦ Θεοῦ. Ἡ στοργικὴ μορφή Σας ἐνισχύει κάθε προσπάθειά μας νὰ δίδωμε τὴν Ὀρθόδοξη μαρτυρία στὴν καρδιὰ τῆς Εὐρώπης. Εὔχεσθε, παρακαλοῦμε εὐσεβάστως, ὁ τόπος τοῦτος να μετατρέπεται σε χῶρο της Βασιλείας, νὰ συνεχίζει νὰ μᾶς προσφέρει ἐλευθερία καὶ δυνατότητες δημιουργικῆς διακονίας.
Εἴθε ὁ Χριστὸς νὰ Σᾶς γεμίζει πάντοτε μὲ τὴν παρηγορία ποὺ Ἐσεῖς τόσα χρόνια προσφέρετε στοὺς ἄλλους.
Ὅλοι ἐμεῖς, τὰ παιδιά σας, ταπεινὰ παρακαλοῦμε κάθε ἡμέρα τὸν Κύριο, νὰ Σᾶς χαρίζει, ὑγεία, δύναμη καὶ εἰρήνη καρδίας· τὰ φωτισμένα ἀπὸ τὴν Χάρη Του ἔργα Σας καὶ οἱ κόποι τῆς θυσιαστικῆς διακονίας Σας νὰ δίνουν καρποὺς εὐλογίας καὶ Ἐκεῖνος νὰ μᾶς ἀξιώνει νὰ Σᾶς ἀναπαύωμε μὲ τὶς πράξεις καὶ τὴν ζωή μας.
Εἰς πολλὰ ἔτη, Παναγιώτατε!
Ökumenischer Patriarch Bartholomaios
Fünfunddreißig Jahre Patriarchat – ein Leben des Dienstes, der Hingabe und der aufopfernden Liebe
Seit fünfunddreißig Jahren trägt Seine Allheiligkeit, der Ökumenische Patriarch Bartholomaios, in Glauben und Geduld das Kreuz der Großen Kirche Christi. Unermüdlich setzt er sich für die Einheit ein, stiftet Frieden, umfängt die Menschen mit väterlicher Liebe und ruft der Welt die Heiligkeit der Schöpfung ins Bewusstsein.
Hinter all seinem Wirken wird das Herz eines Hirten sichtbar, der gelernt hat, Sorge in Gebet und Verantwortung in Liebe zu verwandeln. Wir Menschen vermögen seine Mühen zu erkennen; doch die Lasten, die er Tag für Tag auf seinen Schultern trägt, kennt allein Gott. Sein stilles Gebet, das ihn in allen Lebenslagen begleitet, besitzt eine Kraft, die jedes noch so eindringliche Wort übersteigt. Es bringt reiche Gnadengaben und edle Früchte hervor, die aus seinem innigen Glauben an den allgütigen Gott erwachsen.
In seiner Person erkennt unser Volk die lebendige Fortdauer seiner Geschichte, das Vermächtnis seiner Väter und die Hoffnung auf seine Zukunft. Vom bescheidenen Sitz des Patriarchats im Phanar aus erhebt der Patriarch seine Stimme, die bis an die Enden des Erdkreises vernehmbar ist. Er nimmt Verantwortung auf sich, die weit über das Maß des Einzelnen hinausgeht, um die Wahrheit zu verkünden.
In seinem Herzen bewahrt er den Schmerz und die Wunden, den Glauben und die Hoffnungen der Romiosyni, des geschichtlich gewachsenen orthodoxen Glaubens. Seine Gegenwart in Konstantinopel ist ein unablässiges und unerschütterliches Zeugnis der Geduld und der österlichen Hoffnung auf die Auferstehung. Jene, die dem heiligen Vermächtnis und der ehrwürdigen Gestalt des Patriarchen die Treue bewahren und seinem Vorbild in Glauben, lebendiger Erinnerung und aufopfernder Liebe folgen, bewahren zugleich die Seele des Volkes Gottes.
Der Metropolit, die hochwürdigsten Bischöfe, der Klerus, die Mönche und das gläubige Volk der Kirche in Österreich und Ungarn erbitten heute in Liebe und tiefer Dankbarkeit den Segen unseres Patriarchen.
Allheiligkeit!
Von Herzen danken wir Ihnen in besonderer Weise für Ihre väterliche Fürsorge, die Sie uns allen zuteilwerden lassen, für Ihr Vertrauen, Ihre Unterstützung und die Liebe, mit der Sie uns stets umgeben. Wir danken Ihnen für die Flügel, die Sie uns verleihen, damit wir uns in Freiheit, Verantwortungsbewusstsein und im Vertrauen auf die Gnade Gottes erheben können.
Ihre liebevolle, väterliche Gestalt bestärkt uns in all unseren Bemühungen, im Herzen Europas Zeugnis für den orthodoxen Glauben abzulegen.
Wir bitten Sie ehrfurchtsvoll: Begleiten Sie uns mit Ihrem Gebet, damit dieses Land immer mehr zu einem Ort werde, an dem das Reich Gottes erfahrbar wird, und damit es uns auch weiterhin Freiheit und vielfältige Möglichkeiten zu einem schöpferischen Dienst an Gott und den Menschen gewähre.
Möge Christus Sie allezeit mit jenem Trost erfüllen, den Sie selbst seit so vielen Jahren anderen Menschen schenken.
Wir alle, Ihre geistlichen Kinder, bitten den Herrn Tag für Tag in Demut, Er möge Ihnen Gesundheit, Kraft und Frieden des Herzens schenken. Mögen Ihre von Seiner Gnade erleuchteten Werke und die Mühen Ihres aufopferungsvollen Dienstes reiche Früchte des Segens tragen. Und möge Er auch uns würdigen, Ihnen durch unser Handeln und durch die Führung unseres Lebens Freude und Trost zu bereiten.
Auf viele Jahre, Allheiligkeit !
Εἰς πολλὰ ἔτη, Παναγιώτατε!
Bartholomaiosz egyetemes patriarcha:
Harmincöt esztendő a pátriárkai szolgálatban – az odaadás és az önfeláldozó szeretet jegyében
Harmincöt esztendeje viseli Őszentsége, Bartholomaiosz egyetemes patriarcha hittel és türelemmel Krisztus Nagy Egyházának keresztjét. Fáradhatatlanul munkálkodik az egységért, szolgálja a békét , atyai szeretettel öleli magához az embert, és szüntelenül emlékezteti a világot a teremtett világ szentségére.
Minden fáradozása mögött egy olyan pásztor szíve sejlik fel, aki megtanulta, miként formálja az aggodalmat imádsággá, a felelősséget pedig szeretetté. Mi, többiek, felismerhetjük és méltányolhatjuk fáradozásait, ám a terheket, amelyeket nap mint nap vállán hordoz, egyedül Isten ismeri. Csendes imádsága, amely minden élethelyzetben elkíséri, erősebb minden hangosan kimondott szónál. Bőséges kegyelmi ajándékokat és nemes gyümölcsöket terem, amelyek a végtelenül jóságos Istenbe vetett mélységes és buzgó hitéből fakadnak.
Személyében népünk saját történelmének eleven folytonosságát, atyáinak örökségét és jövőjének reménységét ismeri fel. A fanar-i pátriárkai székhely szerény otthonából a pátriárka az egész lakott világhoz intézi szavát, amely messzire hallatszik. Olyan felelősséget vállal magára, amely messze meghaladja az egyén erejét és lehetőségeit, hogy hirdesse az Igazságot.
Szívében hordozza a történelmi ortodox görög közösség, a keresztény görögség fájdalmait és sebeit, hitét és reménységét. Konstantinápolyi jelenléte a türelem és a feltámadás húsvéti reménységének szüntelen és megingathatatlan tanúságtétele. Mindazok, akik hűségesek maradnak a szent örökséghez és a patriarcha tiszteletre méltó személyéhez, s példáját követve megőrzik a hitet, az élő emlékezetet és az önfeláldozó szeretetet, egyúttal Isten népének lelkét is oltalmazzák.
A metropolita, a főtisztelendő püspökök, a papság, a szerzetesek és az Ausztriában és Magyarországon élő egyházi közösségek hívő népe ma gyermeki szeretettel és mélységes hálával kéri pátriárkánk áldását.
Szentséges Atyánk!
Szívünk mélyéből mondunk köszönetet mindazért az atyai gondoskodásért, amellyel valamennyiünket körülvesz, a belénk vetett bizalomért, a támogatásért és a szeretetért, amelyet szüntelenül megtapasztalhatunk. Hálát adunk azokért a szárnyakért, amelyeket nekünk ad, hogy szabadon, felelősségtudattal és Isten kegyelmébe vetett bizalommal emelkedhessünk magasba.
Szeretetteljes, atyai személye megerősít bennünket mindama törekvésünkben, hogy Európa szívében hiteles tanúságot tegyünk az ortodox hitről.
Mély tisztelettel kérjük: kísérjen bennünket imádságaival, hogy ez a föld mindinkább olyan hellyé váljék, ahol megtapasztalható Isten országa, és hogy továbbra is szabadságot és sokféle lehetőséget nyújtson számunkra az Isten és az emberek szolgálatában végzett alkotó munkához.
Adja Krisztus, hogy Szentségedet mindenkor azzal a vigasztalással töltse el, amelyet oly sok esztendő óta másoknak ajándékoz.
Mi valamennyien, Szentséged lelki gyermekei, nap mint nap alázatos szívvel könyörgünk az Úrhoz, hogy ajándékozza meg Szentségedet egészséggel, erővel és a szív békéjével. Hozzanak Isten kegyelmétől megvilágosított cselekedetei és önfeláldozó szolgálatának fáradozásai bőséges, áldott gyümölcsöt. És méltasson bennünket az Úr arra is, hogy tetteinkkel és egész életünkkel örömet és vigasztalást szerezhessünk Szentségednek.
Sok esztendőn át éltesse Isten, Szentséges Atyánk!
Εἰς πολλὰ ἔτη, Παναγιώτατε!
Δεν υπάρχουν σχόλια:
Δημοσίευση σχολίου